Vajon mit mondtak nekik?  

A Bárka akkor még a régi Bárka volt, szegedi csehó, ha belépés után jobbra fordultál, és szegedi kisétterem, ha balra, mert csak úgy inni jobbról lehetett, abrakolni balról. Pincér nénik szolgátak fel és ki, kisszoknyában, takaros, fodros kötényben, lábukon munkavédelmi cipő, hosszú fűzős, mint a dada néniknek, szabadon a sarok meg a lábujj. Borzasztó és borzasztóan olcsó volt a fröccs, annyira, hogy mindig elszámoltad magad, és nem hitted el, hogy ennyire ihatatlan, és hogy csak ennyi lesz a cech.

Egyetemista voltam, önellátó, tehát hosszan és kitartóan szegény, ezért a Bárkába jártam, ott ittunk mind, az Ifiház mögött, a Tisza-parton.

Akkor is, aznap, mikor lehetett álmodozni róla, hogy odaát énekel a mi Illésünk, Metrónk, Omegánk, ott Lovasi az alacsonyplafonos Ifiházban, ahol később a diplomát is átadták, már akinek, mert akivel kocsmázni jártam, szinte senki nem jutott el odáig. Ahogy a Kispál koncentre sem, nem tudtuk megvenni a belépőt. Belógni meg esély sem volt, nem Kertmozi. A koncertig volt még legalább egy órára, a kocsma szinte üres, csak mi néhány egyetemista az egyiknél, és két erősen szakadt felsővárosi alkoholista a másiknál.

Jöttek.

Be.

Bejöttek.

Nem fokozom.

Ők voltak.

Előbb jött a mackós járású, után a fürge, jöttek az ikonok befelé, félrelökték a függönyt, mert volt egy vastag függöny az ajtó mögött, ahogy tisztes helyeken illik. Körbenéztek, látták, hogy ott van néhány rajongó tekintetű egyetemista, ettől, joggal, megrettentek, és Lovasi megkérdezte a két felsővárosi alkoholistát, oda ülhetnek-e.

Aszonta az idősebbik bácsi, hogy nem.

Ott a sok szabad asztal.

Dehogy fizetnének egy fröccsöt.

Akkor se. Nem szívesen.

De hát.

Na jó. Egye fene.

Fél óráig beszélgettek, a sárga, zöld, mérges, kétségbeejtő, megalázó, eltipró irigység tombolt bennünk. Kispál odament és kifizette az öregek teljes fogyasztását. Illedelmesen megköszönték a jó szót, elmentek. Az öregebb bácsi fölnézett és megrázta a fejét.

Ha ezek még egyszer idejönnek, Icuka, én többet ide be nem teszem ide a lábam, mondta.

Ez egy rendes hely volt régen, mondta a másik.

De hát kifizették az italotokat, mondta Icuka, nektek már semmi se jó.

A kurva anyjukat, mondta az öreg, és mintha köpött volna egyet.